Felejtsük el az angolok – egyébként teljesen reális – várakozásait. Felejtsük el a vereséget. Mint ahogy azt is, mi lett volna, ha néhány másodperccel rövidebb az első félidő. Ha Czvitkovics lövését Reina nem tudja hárítani… Vagy ha arra a bizonyos kipattanó labdára Mészáros ér oda előbb… Mert egyszer azért odaért, és ilyen alapon Gerrard centiket tévesztő lövései is beakadhattak volna.
Felesleges bánkódni, egy olyan mérkőzés után meg pláne, ahol a világ egyik legjobb csapata a mérkőzés utolsó perceiben védőt és védekező középpályást vet be, amolyan időhúzó jelleggel – a Debrecen ellen. Mert Rafa Benítez ahelyett, hogy támadásra és újabb gólok szerzésére buzdította volna csapatát, a biztonságot helyezte előtérbe, ami mindent elmond az ellenfél, a magyar bajnok iránti tiszteletéről. Ez volt az ő dicsérete.
De had dicsérjem meg én is a Lokit. A csapatot, amely oly sok örömöt okozott már nekünk az utóbbi hetekben, és amely remélhetőleg még nagyon sok hasonlót fog véghezvinni. Amely nem szeppent meg nagynevű ellenfele otthonában sem, sőt! Az utolsó tíz percben támadóbb felfogásra váltva egyenlítésért küzdött! Pedig nem a legerősebb összeállításában futhatott ki a gyepre. A selejtezőkben felejthetetlen gólokat szerző Varga József, a csapat legtöbbre taksált játékosa, Rudolf Gergely, az újonnan igazolt Szélesi Zoltán mind-mind a maródiak listáját gyarapította. A többiek értük is küzdöttek – és utólag bátran állíthatjuk: megállták a helyüket.
Mindez persze nem sikerülhetett volna azoknak a lelkes debrecenieknek a támogatása nélkül, akik több ezer kilométert megtéve Liverpoolban is buzdították csapatu(n)kat. Televízión keresztül is borsódzott a hátam, amikor a híres Kop hangja helyett a „Haj-rá Loki” rigmus szólalt meg a kezdő sípszót követően. A maroknyi kétezres magyar sereg végigtombolta a kilencven percet, a mérkőzés végén pedig felállva tapsolta meg kedvenceit, akik vereség után aligha kaptak még ekkora ünneplést. Akit eddig még nem kapott el a „lokifóbia”, ezután egészen biztosan megfertőződött.
De legyünk mértékletesek. Nem szabad hagyni, hogy a betegség továbbterjedjen. Ne feledjük, a Debrecen még most is ugyanazokból a legényekből áll, mint a liverpooli este előtt. A két csapat között nem egygólnyi különbség van. Más kérdés, hogy tegnap óta igen. Papíron.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.