Férfitársaim többségével egyetemben az én érdeklődési köröm sem túl bonyolult, vagy mondhatnám úgy is: ha jó futballt látok, beszűkült látómezőmmel és süket füleimmel még a Katrina hurrikán sem boldogul, nemhogy szegény barátnőm, vagy édesanyám. Bár, nem panaszkodom, szerencsémre nekem ilyen tekintetben inkább csak a Digi nem éppen színvonaláról híres szolgáltatása (bocs!), az internet hiánya, olykor pedig a Sportklub csatorna kommentátorai jelentenek problémát. Ezúton is részvétem azoknak, akiknek nem...
Szóval, Gálvölgyi művész úr szavaival élve: „Szeretem a focit.” Pontosabban, szeretjük a focit. Néha azért engem is irritál a sok-sok magát futballszakértőnek vélő nemegyszer eszméletlen badarságokat mondó véleménye, de hát senki sem tökéletes – és ez a magyar labdarúgókon sajnos még hatványozottabban érződik. No de ne ragadjunk le a hazai állapotoknál, mert ez a blog nem erről fog szólni. Nem a szomorú jelenünkről, sokkal inkább múltunkról, és persze – reménybeli – jövőnkről, klubcsapataink álmainak netovábbjáról, a Bajnokok Ligájáról.
Az 1955-ben induló versenysorozat az utóbbi másfél évtizedben, a kilencvenes évek elejére datálódó megreformálása óta valósággal kivirágzott, üzleti és sportszakmai szempontból egyaránt. Emberek millióit ülteti kedd és szerda esténként a televíziók elé szerte a világon, Andorrától egészen a távoli Japánig, a kupa presztízséről pedig mi sem árul el többet, minthogy Európa klubóriásai mindent a BL megnyerése alá rendelnek. Ennek természetesen anyagi okai is vannak – amellett, hogy a legjobbak csatáznak vérre menő küzdelemben, az UEFA busásan jutalmazza nemcsak a győzteseket, hanem az összes résztvevőt. Persze nyilván minél tovább jutnak, annál több csurran a mézesbödönbe. Nézzük a számokat. A relatíve kiscsapatoknak már a csoportkör is maga a kánaán, hat vereséggel sem ússzák meg 4,4 millió euró alatt, akinek pedig sikerül diadalmaskodnia, csaknem 23 millió euróval vastagszik a bankszámlája. Erre jönnek még a televíziós- és reklámbevételek, amelyek szintén eurómilliókra rúgnak, sőt, a nagy nyugat-európai klubok esetében akár az UEFA díjazását is elérhetik.
De térjünk vissza az oldalhoz. Tartalmilag nem fog percről percre pontosan tájékoztató tudósításokat olvasni, sem oldalas interjúkat, azt meghagyom a hírportáloknak. Se időm, se türelmem nem lenne rá. Sőt, mivel ez egy blog, műfajilag sem lesz minden írás behatárolható, csak a téma. Többet azonban egyelőre nem árulok el, legyen elég annyi, hogy a BL-t körülvevő miliőt kommentálom, hol vicces, hol visszafogott, hol finomabb, hol durvább formában, talán kicsit csipkelődve, vagy gúnyosan, röviden, hosszan, pártatlanul, elfogultan.
A külsőt pedig kéretik nem megmosolyogni. Egyszerű halandótól ez is nagy teljesítmény. UEFA Copyright. A BL-fílingért mindent.
És még valami: mivel én is ember vagyok, természetesen késhetek, hibázhatok, de szívesen várok, sőt, elvárok minden kritikát, hiszen ezeknek köszönhetően válik remélhetőleg egyre inkább színvonalassá a többi írás – és ezzel párhuzamosan maga a site is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.