Még - avagy már csak - hármat kell aludni az álomdöntőként aposztrofált Manchester United - Barcelona BL-fináléig. Ahogy pörögnek a napok, úgy számolunk mi is vissza, egy-egy poszt erejéig pedig segítünk ráhangolódni a várva várt mérkőzésre. A helyszín, a római Stadio Olimpico bemutatásával folytatjuk sorozatunkat.
Róma, Lazio tartomány székhelye, Olaszország fővárosa és egyben Európa egyik legszebb és műemlékekben leggazdagabb nagyvárosa. Ezt legfőképp az ókorban betöltött szerepének köszönheti, hiszen egykor a Római Birodalom központjaként mágnesként vonzotta magához a népeket és a kereszténység központjaként ezt a vonzerejét máig sem veszítette el. Területén található a Vatikán, a katolikus egyház központja, egyben a pápa székhelye, a világ legkisebb független állama. A Szent Péter-bazilika, a Colosseum, a Spanyol lépcső vagy a Piazza Navona – hogy csak a város legnagyobb szimbólumait említsük – mind-mind olyan értéket képvisel, amelyet egyszer az életben mindenkinek látnia kell. Úgyhogy aki nem jut be az Olimpiai Stadionba, annak is jut még elég látnivaló bőven. Ehhez persze előbb el kell jutnia oda.
Róma a Tevere (Tiberis) folyó partjának hét dombjára épült, a tengerparttól 28 kilométerre. Jelenleg három repülőtere fogadja a látogatókat, a Fiumicino vagy más néven Leonardo da Vinci nemzetközi repülőtér, a Ciampino vagy másik nevén Giovan Battista Pastine nemzetközi repülőtér és az Urbe. Budapestről naponta három, a hét elején négy járat is indul, ezen kívül Charter-társaságok is indítanak járatokat. Szűk két óra repülőút után 45 perces buszozással a városközponttól 35 kilométerre található Leonardo da Vinci repülőtérről a pályaudvarhoz (Stazione Termini) juthatunk. Innen könnyen elérhető a történelmi városközpont és a város északkeleti részén fekvő Stadio Olimpico is.
Maga a stadion csak az 1960-as római olimpia óta viseli ezt nevet, korábban a Stadio dei Cipressi és a Stadio dei Centomila elnevezéssel is illették a Mussolini fasiszta modernizálási programja keretében 1932-ben átadott létesítményt. Egyes források 1937-re, illetve 1953-ra teszik a megnyitót, mivel az évek során többször is jelentős bővítésen esett át. Nekünk magyaroknak utóbbi évszám különösen kedves, az 1960-as olimpiára felújított létesítmény hivatalos megnyitóján 1953. május 17-én a magyar válogatott 3-0-ra legyőzte az olasz nemzeti együttest a mellesleg négy éven át tartó – az Európa-bajnokság elődjének tekinthető – Európa-Kupa döntőjeként rendezett mérkőzésen. A jelenleg a város két rivális csapata, az AS Roma és az SS Lazio közös otthonaként funkcionáló arénában Európa-bajnoki döntőt is játszottak (1968, 1980), de az 1990-es olaszországi világbajnokság döntőjére, az NSZK – Argentína (1-0) találkozóra is itt került sor. Minthogy Európa egyik legmodernebb létesítményéről van szó, a benne megrendezett rangos nemzetközi mérkőzések sora ezzel közel sem ért véget. Az 1960-as olimpia központi helyszíne a Romának köszönhetően 1961-ben VVK-döntőnek, 1991-ben az akkor még kétmérkőzéses UEFA-kupa döntő visszavágójának adhatott otthont, a bajnokok vetélkedésében pedig háromszor került sor ebben a stadionban a fináléra. Az angol klubfutball sikerkorszakának hajnalán, 1977. május 25-én az 1973-as UEFA-kupa döntő két résztvevője, az angol Liverpool és a nyugatnémet Borussia Mönchengladbach küzdött meg a trófeáért, melyet végül Kevin Keeganék hódítottak el a Berti Vogts és Allan Simonsen nevével fémjelzett németek ellenében. A Liverpool 1984-ben is a római Olimpico-ba volt hivatalos a Nils Liedholm edzette hazai csapat, a Roma elleni BEK-döntőre, amelyben az 1-1-es döntetlent követően tizenegyespárbajban diadalmaskodott – megszerezve a klub negyedik elsőségét. A szétlövés hőse a liverpooliak zimbabwei kapusa, Bruce Grobbelaar volt, aki valósággal megbabonázta a nemrégiben Sopronban is edzősködő, a mérkőzést végigjátszó Dario Bonetti társait – köztük az idei döntő nagykövetét, Bruno Contit. Tizenkét évvel később a Mersey-partiak már nem voltak ott az 1996-os döntőn, hazai gárdáért viszont ismét szoríthattak az olaszok, igaz nem a római bordó-sárgák hanem a torinói Juventusnak. Az ekkortól három éven át mindig a BL döntőjéig menetelő zebrák a kor másik rettegett együttesével, a többek között az ezúttal a Manchesterrel Rómába utazó Van der Sarral, a de Boer ikrekkel, Davidsszal és Litmanennel felálló, a Fradival a csoportkörben találkozó címvédővel, a holland Ajaxszal mérkőzött meg – és nyert 4-2-es büntetőpárbajt követően.
A Stadio Olimpico eddigi legjelentősebb labdarúgó mérkőzései:
1961. október 11., VVK-döntő, visszavágó
AS Roma – Birmingham City 2:0
1968. június 10., Eb-döntő
Olaszország – Jugoszlávia 2-0
1980. június 22., Eb-döntő
NSZK – Belgium 2-1
1977. május 25., BEK-döntő
FC Liverpool – Borussia Mönchengladbach 3-1
1984. május 30., BEK-döntő
AS Roma – FC Liverpool 1-1, büntetőkkel 2-4
1990. július 08., vb-döntő
NSZK – Argentína 1-0
1991. május 22., UEFA-kupa döntő, visszavágó
AS Roma – Internazionale 1-0
1996. május 22., BL-döntő
Juventus FC – AFC Ajax 1-1, büntetőkkel 4-2
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.