Bajnokok Ligája

Az álomdöntőként beharangozott Barcelona – Manchester United mérkőzés ugyan némileg elmaradt a várakozásoktól, ám a katalán drukkerek ezt valószínűleg egy cseppet sem bánják. A gránátvörös-kékek magabiztos játékkal múlták felül a címvédőt, megszerezve a klub történetének harmadik BL-, és egyben idei harmadik trófeáját. A bajnokság, a kupa és a Bajnokok Ligája egy idényen belüli elhódítása legutóbb szintén a mostani ellenfélnek sikerült, még 1999-ben.

Rómában minden jel arra mutatott, hogy látványos döntőre van kilátás. Ezt egyrészt a barcelonai támadósor fantasztikus formájára, másrészt a kényszer szülte, amolyan összetrombitált védelmére tekintettel joggal várhatta szurkoló és újságíró – de még maguk a résztvevők is. Daniel Alves, Éric Abidal és Rafael Márquez távollétében Joseph Guardiola a már az elődöntőben is helytálló Gerard Piqué, Yaya Touré párost szerepeltette a védelem tengelyében, míg jobb oldalra Puyolt, balszélre Sylvinhót állította. Kollégája, Sir Alex Ferguson ennek megfelelően elől próbált váratlant húzni: Cristiano Ronaldót középre tolta, a portugál zsenit pedig balról Wayne Rooney, jobbról Park Dzsi Szung segítette a támadásszövésben.

A két vérbeli befejező csatárát egyaránt a kispadon jegelő skót menedzser nem hiába tartozik az öreg kontinens legjobb edzői közé. Váratlan döntését jószerével megkérdőjelezni sem volt idő, máris a gólvonal elől kellett mentenie Piquének. A Manchester az ilyenkor gyakori ismerkedést átugorva (végülis eléggé ismerik már egymást a felek, a döntő légköréről nem is beszélve…) tovább folytatta attakkját, mégpedig annyira meggyőzően, hogy a Barcelona eddigi játékát csodáló Európa hirtelenjében azt hihette, a felek fordított mezben léptek pályára. A felezővonalat gyakorlatilag átlépni sem tudó katalánok tíz perc elteltével jutottak el először az angolok kapujáig, ekkor azonban olyan esemény történt, ami az egész mérkőzés további alakulását – sőt, a végeredményt is – meghatározta. Iniesta ugratta ki a jobb oldalon Eto’ót, aki látszólag ártatlan szituációban rávezette a labdát Vidicsre, majd egy csellel úgy elküldte, mintha nem is a Premier League legjobb védője, hanem egy amatőr liga közepes szintű hátvédje állt volna vele szemben. Az eset Van der Sart is jócskán meglephette, a rövidre érkező lövés ugyanis olyan természetességgel talált utat a hálóba, akár egy üres kapuba.

A gól derült égből villámcsapásként érte a manchesterieket, játékosaik percekig csak keresték önmagukat – és ha őszinték akarunk lenni, talán még azóta is keresik. Az addig oly masszív védelem, labdabiztos középpálya, lendületes támadósor immáron nem őket, hanem a Barcelonát jellemezte. Xavi és Iniesta jobbnál jobb labdákkal tömte a gólig szinte észrevehetetlen Messi, Henry, Eto’o támadótriót, akiknek csillogása szempillantás alatt elhomályosította a Cristiano Ronaldo vezette angolokat. A „toldozott” védelem szintén remekül működött, Ferguson csapatának bénultsága pedig olykor még a támadásokhoz való felzárkózást is lehetővé tette.

A szünetben Anderson helyére Carlos Tévez állt be, mégis a Barcelona növelhette volna előnyét, ha Henry nem szórakozza el ajtó-ablak ziccerét. Az 53. percben Xavi szabadrúgását követően ismét a fejükhöz kaphattak a szurkolók – kik ezért, kik azért. Emitt a kapufát átkozván, amott a fejüket fájlalván. Sir Alex Ferguson minden mindegy alapon beküldte utolsó bevethető csatárát, négyre növelve támadói számát, Dimitar Berbatov csatasorba állításával azonban nem a támadások erősítését, hanem a középpálya még ingatagabbá tételét érte el. Négy perccel a csere után egyenlítés helyett tovább nőtt a hátrány, amiről mindent elmond, hogy a mindössze 169 centiméter magas Lionel Messi fejjel szerezte.

A tizedik percben bekövetkezett kihagyás miatt a Manchester United nem csupán a mérkőzést és a Bajnokok Ligája serleget veszítette el: 25 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatának mondott búcsút, valamint a BL-ben eddig még páratlan címvédésnek, Sir Alex Ferguson hetedik európai trófeájának (amivel a legeredményesebb edzővé avanzsált volna ebben a tekintetben) és vélhetően Cristiano Ronaldo újabb Aranylabdájának.

 FC Barcelona - Manchester United 2-0 (1-0)

Róma, Stadio Olimpico

Vezette: Busacca (svájci)

Barcelona: Victor Valdés - Puyol, Piqué, Touré, Sylvinho - Xavi, Busquets, Iniesta (Rodriguez, 92.) - Messi, Eto'o, Henry (Keita, 72.)

Manchester United: Van der Sar - O'Shea, Ferdinand, Vidic, Evra - Anderson (Tévez, 46.), Carrick, Giggs (Scholes, 75.) – Park (Berbatov, 66.), Rooney – C. Ronaldo

Gól: Eto'o (10.), Messi (70.)

Sárga lap: Piqué (16.), illetve Ronaldo (78.), Scholes (81.), Vidic (93.)