Bajnokok Ligája

A világért se akarjuk óva inteni a bíró sporikat a Chelsea és a Barcelona egymás elleni párharcaitól, de úgy tűnik, van valamiféle megmagyarázhatatlan, játékvezetőkre bénítólag ható láthatatlan erő, mely egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy említett két csapat összecsapása ne a hajmeresztő bírói tévedésekről, botrányokról, fenyegetésekről, alattomos belépőkről, vádakról és nyomdafestéket nem tűrő szócsatákról szóljon. A sajtó sajnálatos – ám cseppet sem meglepő – módon ezúttal is a fantasztikus párosítás utóéletétől hangos.

Szegény Tom Henning Övrebövel kitolt a sors. Pontosabban az Európai Játékvezetői Bizottság, amely a derék norvégra bízta a Chelsea – Barcelona Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágójának levezetését. Itt kell gyorsan leszögeznünk, hogy egy rutinos, 1994 óta FIFA-kerettag és azóta 27 BL-mérkőzésen, a tavalyi Európa-bajnokságon két mérkőzésen, valamint többek között a Zenit – Bayern München UEFA-kupa elődöntőn is dirigáló játékvezetőről beszélünk – elmondhatjuk tehát: nem most kezdte a szakmát. Csakhogy Anders Frisk sem zöldfülűként bukott bele eme vállalkozásába.

Emlékezetes, a 2005. február 23-i Barcelona – Chelsea BL-nyolcaddöntő után az akkor még a londoni kékeket irányító José Mourinho azzal vádolta meg a svéd sípmestert, hogy a mérkőzés szünetében Frank Rijkaard, a hazaiak szakvezetője az öltözőben befolyásolta, és ennek tudható be az elefántcsontparti csatárának, Drogbának kiosztott piros lap. Frisk az őt és családját ért inzultálások és halálos fenyegetések következtében két héttel később bejelentette visszavonulását, ám a résztvevőket ez nem nagyon érdekelte. A botrányos körítés ott folytatódott, ahol abbamaradt: amellett, hogy káprázatos mérkőzést láthatott a publikum a Stamford Bridge-n, Eto'o a lefújást követően előbb szégyenteljesnek nevezte Mourinhót és csapatát, majd egy szaftos kis rasszista történettel is előállt. De ha ez nem lenne elég, egyes angol csatornák felvételein látszott, amint Ronaldinho és edzője, Frank Rijkaard a rendezőkkel dulakodik, a pletykák szerint azért, mert bizonyos Andre Villas, a kékek játékosmegfigyelője gúnyosan csókokat dobált a holland felé. Ja, és hogy a bíróról is szó essen, sokan Collina szemére vetették és megkérdőjelezték a Chelsea negyedik góljának jogosságát, amikor is a gólvonalon álló Ricardo Carvalho Terry fejesének pillanatában hátulról finoman megfogta Valdés kapust, akadályozva ezzel a hárításban.

Nem volt zökkenőmentes egy évvel későbbi randevújuk sem. Az első, londoni összecsapás előtt Rijkaard igyekezett elejét venni a dolgoknak, cinikus kijelentése („A norvég bíró nagyon közeli barátom. Szinte naponta beszélünk, és ha csak tehetjük, együtt is étkezünk.”) azonban jelezte, nem felejtette el az elmúlt év sérelmeit. Ama bizonyos norvég bíró Övrebö jó barátja, Terje Hauge volt, akin Mourinho ezúttal Asier Del Horno kiállítását kérte számon, kiemelve Messi színészi képességeit, mire a Katalán Színházszövetség sem volt rest visszavágni. Felajánlotta, hogy díszvendégként meghívják a portugált a tartomány bármelyik színházába, de természetesen csak a második mérkőzés időpontjában.

Ezek ismeretében csodaszámba megy, hogy a 2006/07-es szezon csoportmérkőzései során ilyen szempontból viszonylag eseménytelenül lezajlott a párharc, sőt még az idei nyolcaddöntő első felvonásán is „csak” néhány sárga lapot és Chelsea-részrehajlást emlegetett a sértett fél, a Barcelona.

Visszatérve tehát a mostani visszavágóhoz és Övrebö tevékenységéhez, mindenképpen el kell mondani, akármilyen félelmetes, gólok számát tekintve rekordokat döntögető csatársorral is rendelkezik a katalán gárda, a két mérkőzés alapján a játékvezető megérdemelt továbbjutástól fosztotta meg az angolokat. Tény ugyanis, hogy – a több gyanús szituáció közül – kétszer biztosan tizenegyest kellett volna ítélnie. Először a Malouda ellen, egyértelműen büntetőterületen belül történt – és onnan kivitt – szabálytalanságért, majd Piqué nyilvánvaló kezezéséért. Az már egy másik lapra tartozik, hogy Abidal kiállítása is erősen vitatható ítélet volt.

Egy szó mint száz, az ellentétes ítéletekből a Barcelona jött ki jól, akinek legutóbbi, 2006-os BL-győzelme során is hasonlóan szerencsés elődöntő jutott osztályrészül – Markus Merk közreműködésével. És bár az akkori Milanhoz hasonlóan Hiddink is jogosan érezheti magát becsapottnak, bizony ő is ült már a ló másik oldalán, még 2002-ben, a koreai-japán közös rendezésű világbajnokságon. Ezúttal ő húzta a rövidebbet, a Chelsea pedig 2004/05 (elődöntőbeli vitatott gól a Liverpool ellen), 2006/07 (tizenegyespárbaj az elődöntőben szintén a Liverpool ellenében) és 2007/08 (büntetők a döntőben a Manchester Uniteddel szemben) után újra balszerencsés körülmények között mondott búcsút Abramovics oly régóta dédelgetett álmának, a Bajnokok Ligája trófeának.

Az elődöntők visszavágóján:

2009. 05. 05.: Arsenal - Manchester United 1-3 (0-2). Tj.: a Man. Utd. 4-1-gyel.

2009. 05.06.: Chelsea - Barcelona 1-1 (1-0). Tj.: FC Barcelona 1-1-gyel, idegenben lőtt góllal.