Szomorú eseményt kell felidéznünk a mai napon, hiszen épp ma ötvenegy esztendeje, Münchenben ért véget egy fantasztikusan fiatal és ambíciózus gárda alig elkezdődött tündérmeséje. A Manchester United katasztrófája nem csak az érintetteket, hanem az egész futballvilágot mélységesen megrázta.

Az ötvenes évek közepén Matt Busby kezei alatt Manchesterben új csapat volt kialakulóban. Olyan csapat, mely játékát és eredményességét tekintve joggal remélhette, hogy Európa legkitűnőbb tizenegyévé formálódik. Szemtelenül fiatal, ám mégis elképesztően technikás, kiváló játékosok alkották már akkor is, soraikban olyan nevekkel, mint Bobby Charlton, vagy a még nála is tehetségesebbnek tartott, 21 évesen már-már világklasszisként tündöklő Duncan Edwards. 1956 és '57 angol bajnoka ötvenegy esztendeje, BEK negyeddöntő visszavágóra utazott Belgrádba. Mivel az első mérkőzés mindössze 2-1-es hazai győzelmet hozott, nem ígérkezett könnyűnek a kirándulás, de a United Viollet egy és Bobby Charlton két góljával 3-3-as döntetlent harcolt ki, így a játékosok diadalittasan szállhattak fel a British European Airways (BEA) Elizabethan 609-esére. A gép a mérkőzés másnapján, 1958. február 6-án indult hazafelé, közben Münchenben üzemanyagfelvétel céljából megszakította útját, ám folytatni már nem tudta. A jeges, hideg, szeles idő ugyanis megakadályozta a gép levegőbe emelkedését, sőt, a harmadszori felszállási kísérlet után, pontban 15 óra 3 perckor visszarántotta azt a Riemi repülőtér betonjára. Az eset, amelyet azóta is csak a „The Münich Disaster”-ként emlegetnek, villámgyorsan bejárta Európát. A Manchester United Crvena Zvezda elleni mérkőzésének kezdőjátékosai közül öten vesztették életüket, összesen pedig heten – Roger Byrne, Geoff Bent, Eddie Colman, Mark Jones, Liam „Billy” Whelan, Tommy Taylor, David Pegg, és a kórházban az angol futball első számú reménysége, Duncan Edwards. A kísérők közül Walter Crickmer klubtitkár és két edző, Tom Curry és Bert Whalley is életével fizetett, valamint a népsport egykori angliai tudósítója, Miklós Béla Pál és nyolc további újságíró, a személyzet két tagja és egy további utas is. Matt Busby túlélte, ám élet-halál harcot folytattak érte a müncheni Isaar Rechts kórház orvosai, így a csapat újjászervezése Jimmy Murphyre, a csapat másodedzőjére maradt, aki épp Wales válogatottját irányította a szörnyű baleset idején. Nem túlzás a szerencsétlenség további áldozatának tekinteni Johnny Berryt és Jackie Blackflowert sem, akik ezután soha nem léphettek pályára, de a túlélők közül is csak ketten tudták vállalni a két hét múlva sorra kerülő Sheffield Wednesday elleni kupamérkőzést – a kapus Harry Gregg és Billy Foulkes.

Sokan nem tudják, de Murphy még azzal is próbálkozott, hogy a nem mindennapi esetre való tekintettel a FIFA engedélyezze az akkoriban épp eltiltását töltő három magyar klasszis, Puskás, Czibor és Kocsis ideiglenes kölcsönvételét a talpraállás idejére, ám hosszas huzavona után mindez kudarcba fulladt. Ám a hősök előtti tisztelgés nem, hiszen a csapat a baleset tizedik évfordulóján Busby és Bobby Charlton vezetésével elhódította a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, méltóképpen megemlékezve egykori társaikról. Ez viszont már egy másik történet.