Bajnokok Ligája

Nem mindennapi mérkőzést rendeznek Budapesten: az ötszörös BEK-győztes Liverpool látogat hazánkba, hogy összemérhesse erejét a magyar bajnok Debrecennel a Puskás Ferenc stadionban. Az angoloknak kötelező a győzelem, ha nem akarnak már most a kiesés sorsára jutni, a csapat formája azonban nem túl bíztató, hát még ha eddigi magyarországi fellépéseire gondolunk…

A kiesés fogalma, vagy egyáltalán annak felrémlése nem először párosul Budapest városának nevével a liverpooli történelemkönyvekben. A Liverpool a hatvanas-hetvenes években négyszer is magyar vetélytársba botlott – sőt, kétszer „hasra is esett”. 1966-ra még szívesen emlékeznek az angol drukkerek, a Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK) negyeddöntőjében a Honvédot ejtették ki 2-0-s összesítéssel, a magyar főváros azonban már akkor is bevehetetlennek bizonyult, mind a mai napig. Pedig az idény végeztével angol bajnoki címet szerző, KEK-döntős gárda egy évvel később újra próbálkozhatott, igaz, nem a Honvéd, hanem a Ferencváros ellen, és nem a KEK-ben, hanem a Vásárvárosok Kupájában (VVK). A Fradi azonban akkoriban félelmetes csapatnak számított: két évvel korábban megnyerte a sorozatot, és olyan neveket vonultatott fel, mint Novák, Varga, Fenyvesi dr., Mátrai vagy az éppen akkor aranylabdát kapó Albert. Utóbbi kettő sérülés miatt nem léphetett pályára, de az angolok kiesése így is elkerülhetetlen volt (1-0, 1-0), mint ahogyan 1974-ben is, a két párharc között azonban sikerült megszerezniük első és egyetlen – egyben továbbjutást jelentő – góljukat Budapesten. Az akkori 1-1 számít a vörösök legjobb eredményének hazánkban, így tehát nem csak a második hely elérése fűtheti Rafa Benítez tanítványait.

A mi fiaink is több célért küzdenek, hogy mást ne mondjunk, a fenti tézis fennmaradásáért, első pontjáért – és a vérmesebbek szerint – a csoport Európa Ligát jelentő harmadik helyéért. A Debrecen legnagyobb fegyvere azonban éppen a tét nélküli, felszabadult játék lehet, hiszen biztos kiesőként egy első csapatával felálló, a mérkőzést komolyan vevő világhírű együttes ellen léphet pályára, amelyet egyébként is nyomna az esélyesség terhe, jelen állás szerint azonban különösen. Abban az esetben ugyanis, ha a sérülése után újra játszó karmester, Steven Gerrard nem vezeti győzelemre az angolokat, a Liverpoolt egészen biztosan nem láthatjuk idén a Bajnokok Ligája kieséses szakaszában. A DVSC-nek a már említett harmadik hely megszerzéséhez nélkülözhetetlen a három pont, a pontosztozkodás azonban mindkét fél álmait szertefoszlathatja – sőt, a Liverpoolét akár már egy Fiorentina győzelem is.

A két csapat hasonlóan nehéz helyzetbe került hazája pontvadászatában is: a Loki legutóbbi hat mérkőzéséből hármat elveszítve immár biztosan nem lehet őszi bajnok, míg az angolok szeptember 26. óta csupán egy mérkőzést nyerve csupán hetedikek – igaz, októberben a Manchester Unitedet verték. Ráférne tehát a győzelem mindkettejükre, azonban ezt egy-egy kulcsjátékos nélkül kénytelenek kivitelezni: emitt Leandro, amott Torres hiányzik sérülés miatt, akiket valószínűleg Fodor Marcell és David N’Gog fog helyettesíteni.

Bajnokok Ligája, 5. forduló, 1. játéknap (2009. 11. 24.):

Debreceni VSC – Liverpool FC

Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 20:45. Vezeti: Bjorn Kuipers (holland).

TV: TV2 (élő)

A további program:

E csoport: Fiorentina – Lyon. F csoport: Barcelona – Internazionale, Rubin Kazany – Dinamo Kijev. G csoport: Rangers – Stuttgart, Unirea Urziceni – Sevilla. H csoport: Arsenal – Standard, AZ – Olympiakosz.

2. játéknap (2009. 11. 25.):

A csoport: Bordeaux – Juventus, Bayern München – Maccabi Haifa. B csoport: CSZKA Moszkva – Wolfsburg, Man. Utd. – Besiktas, C csoport: Milan – Marseille, Real Madrid – Zürich. D csoport: Porto – Chelsea, APOEL – Atlético.

Nem hozott szerencsét a BL negyedik fordulója az otthonukban fellépő csapatoknak: a tizenhat összecsapásból mindössze négyen örülhettek három pontnak a vendéglátók. Igaz, közülük három súlyos vereséget mért ellenfelére – egyikük éppen a Lokira: a Fiorentina.

Megkeverte kicsit a kártyáit Herczeg András, a DVSC klubmenedzsere, és ott váltott, ahol a legkevésbé várták a szakírók, a kapuban. A hírek szerint a közelmúltban megsokasodó bekapott gólok mentálisan annyira megviselték a csapat első számú hálóőrét, Vukasin Polekszicset, hogy jelenleg nem tud megfelelően soron következő feladatára koncentrálni, ezért a kapuban – az Újpest elleni bajnokihoz hasonlóan – Djordje Pantics jutott szóhoz. Panticsnak egyébként nem teljesen ismeretlen a Bajnokok Ligája légköre: 2003-ban a belgrádi Partizannal járt már itt, és a szerbek hat csoportmérkőzéséből négyen pályára is lépett. Kimaradt a kezdőből Adamo Coulibaly és Szakály Péter is, bekerült viszont Fodor Marcell, Laczkó Zsolt és Luis Ramos. A hazaiaknál szintén a cserekapus, Vlada Avramov kapott lehetőséget,  és bár Sztevan Joveticset nem, Adrian Mutut azért össze tudták drótozni a violák orvosai.

A zuhogó esőben kezdődő mérkőzés irama hagyott némi kívánnivalót maga után, ennek ellenére a kilátogató mintegy harmincezer néző nem unatkozott. A Fiorentina folyamatosan nyomás alatt tartotta a Debrecen kapuját, tíz perc elteltével ráadásul egyik belső védőjét is elvesztette a magyar bajnok. Komlósi Ádámot könyökölte le Dario Dainelli – a spanyol Mejuto González játékvezető azonban még szabadrúgást sem ítélt a Lokinak. Az átszervezés után Fodor Marcellnek kellett visszalépnie a középpályáról, helyére Laczkó húzódott ki, a frissen beállt Kiss Zoltán pedig a pálya közepén kapott szerepet. Mire azonban elfoglalhatták volna helyüket, máris 1-0 állt az eredményjelzőn, Mutura ugyanis nem jutott ember, a román pedig senkitől sem zavartatva gyönyörű csukafejessel szerzett vezetést a hazaiaknak. A gyorsan jött gól túlságosan megnyugtatta a lilákat, így a félidő második felére kiegyenlítődött a játék képe, sőt. Rudolf Gergely nevét egy ideig biztosan megjegyzik Firenzében, a magyar támadó ugyanis a budapesti mérkőzéshez hasonlóan ismét látványos gólt szerzett, ezúttal kapásból.

Szünet után a Fiorentina magasabb fokozatba kapcsolt, már két perc elteltével Pantics-bravúrra volt szükség, amit perceken belül még kettő követett. A Loki teljesen beszorult a kapuja elé, ezt az iszonyatos nyomást pedig nem lehetett sokáig bírni. Az olaszok őrült iramot diktáltak, és az addig remekül védő Pantics hibáját kihasználva megszerezték előbb második, majd harmadik és negyedik találatukat is. Ez a tíz perc mutatta meg igazán, mekkora szakadék tátong az olasz és a magyar első osztály között. Szélesiék helyezkedési hibáit ezen a szinten könyörtelenül büntetik, a Fiorentina játékosai úgy hatoltak át védelmi falunkon, mint kés a vajon. És bár közben Adamo Coulibaly beállításával kétcsatáros játékra állt át a Debrecen, innentől kezdve nem volt kérdéses a találkozó végkimenetele – legfeljebb csak annak mértéke. Öröm az ürömben, hogy a francia csatár második mérkőzésén megszerezte második fejesgólját a lilák ellen, négy perc azonban elég volt Gilardinonak, hogy visszaállítsa a háromgólos különbséget, és kialakítsa az 5-2-es végeredményt.

Megérdemelt olasz siker, de ne feledjük: az előző mérkőzésig még csak gólt sem sikerült szerezni az elitligában, azóta pedig két találkozón ötöt is – fájdalom, hogy pontszerzéshez ez sem volt elég. A Liverpool ellen a védelem klappolt, a Fiorentina ellen a támadójáték, már csak az összhanggal van probléma. Ennek megtalálásához még két lehetőség kínálkozik, de az eddigi debreceni teljesítményre sem lehet panasz: minderre a Fiorentina játékosainak lefújást követő sorfala a legjobb bizonyíték. Szép gesztus, taps, fejbiccentés. Folytatás november 24-én, Budapesten.

A forduló eredményei:

Kedd (2009. 11. 03.):

A csoport: Bayern München – Bordeaux 0-2, Maccabi – Juventus 0-1

B csoport: Manchester United – CSZKA Moszkva 3-3, Besiktas – Wolfsburg 0-3

C csoport: Milan – Real Madrid 1-1, Marseille – Zürich 6-1

D csoport: Atlético Madrid – Chelsea 2-2, APOEL – Porto 0-1

Szerda (2009. 11. 04.):

E csoport: Fiorentina – Debrecen 5-2, Lyon – Liverpool 1-1

F csoport: Rubin Kazany – Barcelona 0-0, Dinamo Kijev – Internazionale 1-2

G csoport: Sevilla – Stuttgart 1-1, Unirea Urziceni – Rangers 1-1

H csoport: Arsenal – AZ 4-1, Standard – Olympiakosz 2-0

A forduló továbbjutói: Girondins Bordeaux, Manchester Utd., Chelsea, FC Porto, Olympique Lyon, Sevilla.     

Milánói csúcsrangadó és debreceni bravúrkísérlet a BL negyedik fordulójának étlapján. Mindeközben az Inter, a Bayern, Liverpool trió az életéért, a Chelsea, Manchester United, Arsenal, Bordeaux, Sevilla, Lyon hatosfogat a továbbjutásért meccsel.

A forduló általunk leginkább várt mérkőzése a Debrecen firenzei fellépése, ahol a Loki negyedszeri próbálkozásra újra megpróbálja a pontszerzést. A Fiorentina számára időközben még inkább felértékelődött a találkozó, hiszen az előzetesen továbbjutó helyre várt Liverpool közel sem tudásához méltóan szerepel. Ha az angolok Lyonban sem nyernek, a Fiorentina pedig begyűjti a három pontot a magyar bajnok ellen, Prandelli csapata gyakorlatilag páholyban érezheti magát. A Debrecen mindenesetre mindent meg fog tenni, hogy ezt megakadályozza, és az előző fordulóban megszerzett első góloknak köszönhetően talán kicsit oldottabban is futballozhat Olaszországban. Az egészséges önbizalom azonban nem elég, ezt a magyar bajnokságban is megtapasztalhatták Rudolfék, akik legutóbbi két bajnokijukon vereséget szenvedtek, és vesztett pontok tekintetében ponthátrányba kerültek a Videotonnal szemben. Ami a hiányzókat illeti, Mészároson kívül mindenki hadra fogható, az olaszoknál ellenben Jovetics, Mutu és Frey játéka is kérdéses. A francia kapus a hétvégi 3-1-re megnyert Catania elleni bajnokin sérült meg, míg a két támadó már azt a találkozót is kihagyta. Azon túl azonban, hogy közel sem mindegy a Liverpoolnak két gólt lövő montenegrói és a Puskás-stadionban két gólt és egy gólpasszt jegyző román szereplése, ne felejtsük el, olyan támadók állnak még Cesare Prandelli rendelkezésére, mint például a világbajnok Alberto Gilardino vagy az argentin Mario Santana.

Firenzétől mintegy háromszáz kilométerre északra szintén BL-mérkőzést rendeznek, nem is akármilyen szereposztásban. A két résztvevő, az AC Milan és a Real Madrid együtt összesen tizenhatszor diadalmaskodott a legrangosabb európai sorozatban, rangját tekintve tehát méltán nevezhető a Bajnokok Ligája örökös tiszteletbeli döntőjének is. Ennél azonban több pikantériája is van a párosításnak, jelenleg Kaká ellenfélként való visszatérése és a két csapat formája egyaránt beszédtéma a szurkolók között. Különös színezetet ad a körítésnek, hogy míg a madridi mérkőzésen Leonardo, addig most már Manuel Pellegrini alatt inog a kispad. A gyökeres változás elsősorban a Milan legutóbbi hatmeccses veretlenségi sorozatán alapszik, illetve a Real Madrid kisebbfajta hullámvölgyén, aminek mélypontját a kupában elszenvedett, harmadosztályú Alcorcón elleni 4-0-s zakó jelenti. Az előjelek ellenére egyik félnek sincs oka az aggodalomra, vereség esetén sem fenyeget rögtön a kiesés réme.

Ez azonban nem igaz egy másik elitklubra, a német Bayern Münchenre. Miután a csapat csak hatodik a hazai pontvadászatban, a BL-ben pedig kikapott a közvetlen rivális Bordeaux-tól, Louis Van Gaal bírálói igencsak megsokasodtak. Szó mi szó, a bajorok nincsenek bombaformában, ráadásul sérülések és eltiltások is sújtják a csapatot: Franck Ribéry előbbi, Daniel Van Buyten és Thomas Müller pedig utóbbi miatt gyarapítja a maródiak listáját, Robben pedig sérülése után vélhetően nem fogja tudni a hátán cipelni a német sztáralakulatot. A Girondins Franciaországban két büntetőt is elhibázott, mégis megszerezte a három pontot. Ezúttal egy is elég, hogy a kiesés szélére sodorja a bajorokat – feltéve, ha a Juventus behúzza a kötelezőt.

A Bayernnel szemben természetesen olyan gárdák is akadnak, akik az út fordítottját járják be, és könnyen bebiztosíthatják nyolcaddöntőbeli helyüket. Ilyen a londoni Chelsea és Arsenal, a szintén angol Manchester United, az Olympique Lyon, az FC Porto vagy a már említett Girondins Bordeaux. Nekik saját kezükben van a sorsuk.   

A negyedik kör párosítása:

Kedd (2009. 11. 03.):

A csoport: Bayern München – Girondins Bordeaux, Maccabi Haifa – Juventus

B csoport: Manchester United – CSZKA Moszkva, Besiktas – Wolfsburg

C csoport: AC Milan – Real Madrid, Olympique Marseille – FC Zürich

D csoport: Chelsea – Atlético Madrid, APOEL Nicosia – FC Porto

Szerda (2009. 11. 04.):

E csoport: Fiorentina – DVSC, Olympique Lyon – Liverpool

F csoport: Rubin Kazany – Barcelona, Dinamo Kijev - Internazionale

G csoport: Unirea Urziceni – Glasgow Rangers, Sevilla – VfB Stuttgart

H csoport: Arsenal – AZ Alkmaar, Standard Liége – Olympiakosz

Két fordulón, két rendkívül nehéz, de örömteli mérkőzésen van túl a Debrecen labdarúgócsapata a Bajnokok Ligája főtábláján.

Pontot, gólt sajnos még nem szerzett, híveket, támogatókat annál inkább. Nincs is mit csodálkozni, hiszen Liverpoolban nagyszerű játékot produkálva szenvedett minimális vereséget, és bár a Lyon ellen már nem úszta meg ennyivel, összességében nem lehet panaszunk, mindössze annyi történt, hogy a két klub közötti különbség az eredményben is realizálódott.

Ami a legfontosabb: a magyar tendenciára fittyet hányva, senki sem kéri (nem is kérheti) számon a Lokin az eddigi „sikertelenséget”, Herceg András ugyanis nem követte a hazai gárdák nemzetközi porondon alkalmazott védekező stratégiáját. Bátor, támadó szellemű csapatot küldött pályára, többek között ennek is tudható be a franciák elleni betli, a gyorsan bekapott gólok. Az a tartás azonban, ami nagy hátrányban a csapatot jellemezte, példaértékű.

Az eddig látottak alapján joggal lehet boldog fiatal és öreg, és mi lesz még itt, ha megszületik az első gól, pont – netán többes számba téve: gólok, pontok? Mert lesz belőlük, egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy ilyen jól szervezett, okos futballt bemutató együttes hat vereséggel, rúgott gól nélkül pottyanjon ki az elitligából.

Pechünkre nem éppen könnyű csoport jutott osztályrészül, a Fiorentina elleni mérkőzés előtt azonban mindenki bizakodó. És nem az a téma, hogy Gilardino eltiltása mérséklésének köszönhetően újra játszhat, hanem, hogy Rudolf is megteheti-e ugyanezt. Hogy sikerül-e gólt szerezni, pontot rabolni Olaszország és Európa egyik élcsapata ellenében, tétmérkőzésen.

Mindegy, hogy jobblábas Varga-bomba a bal felsőbe, vagy alig becsorgó Polekszics-büntető a jobb alsóba. Öngól is lehet, lényegtelen. A magyar sportnapilap minden kétséget kizáróan a háromszázadik tétmeccsét játszó Dainellinek is örömmel kifizetné a minapi első debreceni BL-gólért felajánlott egymillióját. Milliók ünnepelhetnének együtt vele és foglalnák imába a nevét Magyarországon. Mint ahogy milliókat kaszírozhatna a csapat is a megszerzett pontokért. A honi szurkoló egy bátor tippért. Vagy csak egyszerűen azért, mert kilátogat a mérkőzésre. Millió csodás emlékképért.   

A 3. forduló keddi mérkőzései (2009. 10. 20.):

E csoport: DVSC – Fiorentina, Liverpool – Olympique Lyon

F csoport: Barcelona – Rubin Kazany, Internazionale – Dinamo Kijev

G csoport: Stuttgart – Sevilla, Rangers – Unirea Urziceni

H csoport: Alkmaar – Arsenal, Olympiakosz – Standard Liége

Szerdai párosítások (2009. 10. 21.):

A csoport: Bordeaux – Bayern München, Juventus – Maccabi Haifa

B csoport: CSZKA Moszkva – Manchester United, Wolfsburg – Besiktas

C csoport: Real Madrid – AC Milan, Zürich – Olympique Marseille

D csoport: Chelsea – Atlético Madrid, FC Porto – APOEL Nicosia

Jó néhány „nagycsapat” bajba kerülhet ha nem vigyáz – a második kör mottója alighanem ez lehet. A magyar csoportban a Liverpool szaladt bele nagy pofonba, a Milan hazai pályán, az Inter pedig újabb döntetlenjével folytatta rossz sorozatát.

Amennyire elhúztak az angolok az európai mezőnytől, úgy kezdenek beleszürkülni itáliai társaik a középmezőny sivárságába. Habár a Fiorentina sikere ennek épp ellenkezőjét mutatja, ismerjük a mondást, miszerint kivétel erősíti a szabályt. Persze lehet érvelni, hogy a Juventus Münchenbe volt hivatalos, az Inter a távoli Oroszországba, a Milan pedig újkori történetének legnagyobb válságát éli meg, két forduló után elmondható: nyolc mérkőzésből mindössze kettőt nyertek csizmaország képviselői – ami tradíciójukra nézve felettébb kínos.

Kezdjük a Fiorentinával, melynek sima győzelmét csak a Milan hazai lebőgése tudta űberelni, már ami a meglepetéseket illeti. Gilardino hiánya egyáltalán nem érződött a csapaton, hiszen a csatár helyett játszó Jovetic nemhogy pótolta, talán még túl is szárnyalta az olasz gólerős játékát, és két góljával „meccsben tartotta” a lilákat.

Ennek fordítottját mutatta be az AC Milan csapata, amely fölényben játszott ugyan a svájci Zürich ellen, kapufát is lőtt, egy szépségdíjas, már-már megszégyenítő Tihinen találattal kikapott és rendkívül nehéz helyzetbe hozta magát.

Milánó kék-fekete fele se lehet túlságosan boldog. Kedvenceik immár hét mérkőzés óta nyeretlenek az elitligában, ráadásul úgy, hogy közben a Rubinon kívül a Panathinaikoszt, a Werder Brement és a ciprusi Anorthosziszt sem tudták két vállra fektetni. A csoport játékerejét nézve még semmi sincs veszve, ám egy újabb botlás már komolyabb következményekkel is járhat. Mint ahogy a szintén nyeretlen Juventus esetében is.

A forduló érdekessége, hogy számos pályán született ritkán látható, szépségdíjas gól, a teljesség igénye nélkül a már említett Zürich gól, Dzagojev Besiktasnak lőtt bombája vagy a másik orosz, Arshavin sarkalása – ami két forduló alatt a BL második lesről született Arsenal-találata volt.

Keddi eredmények:

E csoport: Debrecen – Olympique Lyon 0-4, Fiorentina – Liverpool 2-0.

F csoport: Rubin Kazany – Internazionale 1-1, Barcelona – Dinamo Kijev 2-0.

G csoport: Unirea Urziceni – VfB Stuttgart 1-1, Glasgow Rangers – Sevilla 1-4.

H csoport: Arsenal - Olympiakosz 2-0, AZ Alkmaar – Standard Liége 1-1.

Szerdai mérkőzések:

A csoport: Bayern München – Juventus 0-0, Bordeaux – Maccabi Haifa 1-0.

B csoport: Manchester Utd. – Wolfsburg 2-1, CSZKA Moszkva – Besiktas 2-1.

C csoport: AC Milan – FC Zürich 0-1, Real Madrid – Olympique Marseille 3-0.

D csoport: APOEL – Chelsea 0-1, Porto – Atlético Madrid 2-0.

A csoportkör második fordulójában több újonc is bemutatkozhat hazai közönség előtt, nem is akármilyen ellenfelek ellenében: a Loki a Lyont, a Rubin Kazany az Intert fogadja, míg az APOEL-hez a Chelsea látogat.

Folytatja BL-kalandját a Debrecen, amely hazai pályán – pontosabban hazai környezetben, de nem Debrecenben, hanem a budapesti Puskás Ferenc Stadionban – fogadja az idén újra nagy terveket szövögető Olympique Lyont, aminek köszönhetően Magyarországra tizennégy év elteltével tér vissza az elitliga. A franciák hét év után elvesztették ugyan a francia bajnokságot, és távozott két meghatározó játékosuk, Juninho Pernambucano és Karim Benzema, ám mindezek ellenére nem mondhatjuk, hogy gyengültek volna, sőt. Az erősítések remekül sikerültek, érkezett többek között a Saint-Étienne-ben legutóbbi három idényében legalább tíz gólig mindig eljutó fiatal csatártehetség, Bafétimbi Gomis, a Lille középpályása, Michel Bastos és az FC Porto argentin sztárja, Lisandro Lopez. Aki nem ismerné ez utóbbi képességeit, azt Juhász Roland, az Anderlecht magyar válogatott védője készséggel kisegíti, a franciák ugyanis a selejtezőben két meccsen nyolcat lőttek a belgáknak, Lisandro rögtön négyet. Szerencsénkre utóbbi kettő sérülése miatt egészen biztosan nem játszhat, de azért így is jóval nagyobb az esélye egy vendéggyőzelemnek, mint a magyar pontszerzésnek.

A csoport másik mérkőzésén a keddi nap rangadójára kerül sor, a Gilardino nélkül felálló Fiorentina és a Liverpool összecsapására. Az olaszok otthon bárkire veszélyesek lehetnek, ám legjobb csatáruk távolléte a Loki malmára hajthatja a vizet, ha ugyanis az angolok behúzzák a három pontot, realizálódni látszik majd a sokak által már a sorsolás pillanatában felállított hipotézis: a DVSC és a Fiorentina versenyfutása a csoport harmadik helyéért.

Több BL-újonc is bemutatkozhat hazai pályán, így a hangulattal biztosan nem lesz gond a stadionokban: az orosz bajnok Rubin az Intert, a román Unirea Urziceni – igaz, a Debrecenhez hasonlóan nem saját stadionjában – a Stuttgartot, az AZ a Standard Liége-t, az APOEL pedig a Chelsea-t.

A várakozásra Barcelonában sem lehet panasz, ahol a Dinamo Kijev lép fel, méghozzá Andrij Sevcsenkóval a soraiban. Emlékezhetünk, 1997 októberében három gólt szerzett a Camp Nouban, ám azóta sok minden változott – az évszám mellett többek között a két csapat ereje és az immár évek óta csak vergődő Sevcsenko formája.

Az Olympiakosz új edzője, Zico első BL-fellépésére készül a görögök kispadján – szó mi szó, nem éppen hálás körülmények között, ugyanis az Arsenal vendégeként kell helytállnia csapatával.

Nevek tekintetében a Bayern – Juventus derbi emelkedik ki a sorból, de érdemes lesz odafigyelni még a Kassai Viktor vezette Manchester United – Wolfsburg összecsapásra, valamint a Milan kétarcúsága miatt érdekessé váló Milan – Zürich párosításra is.

A keddi program:
E csoport: Fiorentina - Liverpool, Debrecen - Olympique Lyon
F csoport: Rubin Kazany - Internazionale, Barcelona - Dinamo Kijev
G csoport: Unirea Urziceni - VfB Stuttgart, Rangers - Sevilla
H csoport: Arsenal - Olympiakosz, AZ Alkmaar - Standard Liege

A szerdai mérkőzések:
A csoport: Bayern München - Juventus FC, Girondins Bordeaux - Maccabi Haifa
B csoport: CSZKA Moszkva - Besiktas, Manchester United - VfL Wolfsburg.
C csoport: AC Milan - FC Zürich, Real Madrid - Olympique Marseille.
D csoport: APOEL Nicosia - Chelsea FC, FC Porto - Atlético Madrid.

Felejtsük el az angolok – egyébként teljesen reális – várakozásait. Felejtsük el a vereséget. Mint ahogy azt is, mi lett volna, ha néhány másodperccel rövidebb az első félidő. Ha Czvitkovics lövését Reina nem tudja hárítani… Vagy ha arra a bizonyos kipattanó labdára Mészáros ér oda előbb… Mert egyszer azért odaért, és ilyen alapon Gerrard centiket tévesztő lövései is beakadhattak volna.

Felesleges bánkódni, egy olyan mérkőzés után meg pláne, ahol a világ egyik legjobb csapata a mérkőzés utolsó perceiben védőt és védekező középpályást vet be, amolyan időhúzó jelleggel – a Debrecen ellen. Mert Rafa Benítez ahelyett, hogy támadásra és újabb gólok szerzésére buzdította volna csapatát, a biztonságot helyezte előtérbe, ami mindent elmond az ellenfél, a magyar bajnok iránti tiszteletéről. Ez volt az ő dicsérete.

De had dicsérjem meg én is a Lokit. A csapatot, amely oly sok örömöt okozott már nekünk az utóbbi hetekben, és amely remélhetőleg még nagyon sok hasonlót fog véghezvinni. Amely nem szeppent meg nagynevű ellenfele otthonában sem, sőt! Az utolsó tíz percben támadóbb felfogásra váltva egyenlítésért küzdött! Pedig nem a legerősebb összeállításában futhatott ki a gyepre. A selejtezőkben felejthetetlen gólokat szerző Varga József, a csapat legtöbbre taksált játékosa, Rudolf Gergely, az újonnan igazolt Szélesi Zoltán mind-mind a maródiak listáját gyarapította. A többiek értük is küzdöttek – és utólag bátran állíthatjuk: megállták a helyüket.

Mindez persze nem sikerülhetett volna azoknak a lelkes debrecenieknek a támogatása nélkül, akik több ezer kilométert megtéve Liverpoolban is buzdították csapatu(n)kat. Televízión keresztül is borsódzott a hátam, amikor a híres Kop hangja helyett a „Haj-rá Loki” rigmus szólalt meg a kezdő sípszót követően. A maroknyi kétezres magyar sereg végigtombolta a kilencven percet, a mérkőzés végén pedig felállva tapsolta meg kedvenceit, akik vereség után aligha kaptak még ekkora ünneplést. Akit eddig még nem kapott el a „lokifóbia”, ezután egészen biztosan megfertőződött.

De legyünk mértékletesek. Nem szabad hagyni, hogy a betegség továbbterjedjen. Ne feledjük, a Debrecen még most is ugyanazokból a legényekből áll, mint a liverpooli este előtt. A két csapat között nem egygólnyi különbség van. Más kérdés, hogy tegnap óta igen. Papíron.

Cristiano Ronaldo villogott, Grafite mesterhármast szerzett, az ifjú Thomas Müller Izraelben nyújtott kiemelkedőt, Filippo Inzaghi pedig megmutatta, egy olyan csatárt, mint ő, még 36 évesen sem szabad leírni. Remek teljesítmények a BL első fordulójában, Lokival, Inter – Barca rangadóval megspékelve – mi azonban most mégis inkább Liége-be kalauzoljuk az olvasókat.

A tavalyi elődöntős Arsenal ötvenedik BL-győzelmére készülődött Belgiumban, ami azért nem ígérkezett könnyűnek – lévén rengeteg sérült nehezítette Arséne Wenger vezetőedző dolgát a kezdőcsapat kijelölését illetően. Almunia és Fabianski hiányában a legégetőbb probléma a kapus személye volt, ahová az olasz Vito Mannonét állította a francia mester, de a mezőnyben sem számíthatott több alapemberére: többek között Nasrira, Walcottra, Arshavinra, Djourou-ra, Velára és Van Persie-re sem. A Standard egyébként sem könnyű falat, erről a tavalyi BL-selejtező kapcsán a Liverpool, és a belgák által az UEFA Kupából kivert Everton tudna mesélni az ágyúsoknak. És habár 1993-ban az Arsenal 7-0-ra győzött a liége-i Maurice Dufrasne Stadionban, ennek megismétlésére semmiképp sem számíthatott.

Ezt alátámasztva Bölöni László együttese azonnal nekirontott nagyhírű ellenfelének – és nem kis meglepetésre öt perc elteltével már 2-0 állt az eredményjelző táblán. A hirtelen szerzett tetemes hátrány kicsit vissza is vetette az Arsenal fiataljait, akik között ott találhattuk hosszú sérülése után a hétvégi Manchester City elleni bajnokin visszatért Tomás Rosicky-t és a Celtic elleni selejtező visszavágóján műesést bemutató és ezért két mérkőzésre szóló eltiltást begyűjtő, majd az UEFA által másodfokon felmentett – és így bevethető – Eduardot. Utóbbinak lesz még jelentősége, de ne ugorjunk ennyire előre. A belga bajnok Eliaquim Mangala és Milan Jovanovic vezérletével remekül tartotta az eredményt, ám ezen a mérkőzésen hadilábon állt a szerencsével. Előbb Nicklas Bendtner szépített az első félidő utolsó percében, majd pedig a meccs végéhez közeledve épp egy belga, a friss Arsenal-igazolás, Vermaelen egyenlített. A belgák Mohácsát négy perccel később Eduardo gólja jelentette, ami annak tükrében, hogy egy pár nappal a mérkőzés előtt még eltiltott csatár szerezte, illetve, hogy az egyenlítő gólt visszajátszások nélkül is egyértelműnek tűnő leshelyzet előzte meg, felettébb érdekes megvilágításba helyezi a mérkőzést. Más kérdés, hogy a játékvezető nem így vélte, és megadta a szabálytalan körülmények között esett találatot – mint ahogy a szintén az első játéknapon esett Inzaghi góllal tették Marseille-ben vagy a Bordeaux egyenlítő találatával Torinóban. Azonban míg utóbbiak esetében a sors a játék képe alapján úgymond igazságot szolgáltatott, jelen esetben a hazaiak egy pontra mindenképpen rászolgáltak volna, még akkor is, ha a számok az Arsenal fölényét tükrözik: kapuralövésben, labdabirtoklásban és passzolási mutatókban is jobbnak bizonyultak. Közel háromszor annyi átadás kísérte az angol támadásokat, mint a hazaiakét, jóval magasabb sikerességi rátával – talán ennek is köszönhető a vendégek sikere. No meg hatalmas lelki erejüknek, a szerencsének és Eduardo Iturralde Gonzalez sporttársnak. Hiába, minden ember tévedhet, még ilyen szinten is.

Az első forduló eredményei:

2009. 09. 15., kedd:

A csoport: Juventus – Bordeaux 1-1, Maccabi Haifa – Bayern München 0-3

B csoport: Besiktas – Manchester United 0-1, Wolfsburg – CSZKA Moszkva 3-1

C csoport: FC Zürich – Real Madrid 2-5, Marseille – Milan 1-2

D csoport: Chelsea – Porto 1-0, Atlético Madrid – APOEL 0-0

2009. 09. 16., szerda:

E csoport: Liverpool – Debrecen 1-0, Lyon – Fiorentina 1-0

F csoport: Internazionale – Barcelona 0-0, Dinamo Kijev – Rubin Kazany 3-1

G csoport: Sevilla – Unirea Urziceni 2-0, Stuttgart – Rangers 1-1

H csoport: Standard Liége – Arsenal 2-3, Olympiakosz – AZ 1-0

Kedden megkezdődnek a Bajnokok Ligája első fordulójának küzdelmei, melyek nemcsak a Debrecen debütálása miatt lehetnek érdekes számunkra. Itt van például Marseille, ahol a sorsolás szeszélye folytán az 1993-ban megrendezett első hivatalos BL-szezon döntője ismétlődik meg.

Habár mindkét együttes jócskán veszített már egykori játékerejéből, az Olympique Marseille és az AC Milan C csoportbeli találkozója mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel, és nemcsak azért, mert a francia második fogadja az olasz bronzérmest. 1993 május 26-án az akkor a világ legjobbjaként tündöklő Milan épp az OM-mel találkozott a müncheni Olimpiai stadionban megrendezett döntőben, melyet óriási meglepetésre elvesztett a lesajnált aktuális francia bajnokkal szemben – amivel a marseille-iek a francia labdarúgás első – és azóta is utolsó – diadalát aratták a bajnokok vetélkedésében. Basile Boli 43. percben szerzett találata valósággal sokkolta az olaszokat, akik akkor már soraikban tudhattak egy korábban hat éven keresztül az OM-et szolgáló világsztárt, Jean Pierre Papint, vagy ahogy a futballtársadalom csak emlegette: JPP-t. Ő a két csapat korábbi, 1991-es találkozásakor is pályára lépett, igaz a másik oldalon. Akkor ő örülhetett, hiszen a BEK negyeddöntőjében szintén az Olympique kerekedett felül, ám akkor sem hétköznapi körülmények között. Az első mérkőzés 1-1-es végeredménye után a címvédő Milan a visszavágón is csak vergődött, amit csak tetézett Adriano Galliani parancsa, amivel az egygólos vesztésre – és ezzel kiesésre – álló sztárcsapatot tovább sújtotta. A 89. percben a világítás meghibásodása miatt pályáról lehívott játékosok tette az UEFA fegyelmi bizottságánál pénzbüntetést, az európai futballszerető közvéleménynél becsületük csorbulását vonta maga után.

Ami a jelent illeti, főleg a Milannál vannak gondok, ahol az utóbbi évek sikertelenségének végeszakadtát várják – eddig sikertelenül. Az Ancelotti-Leonardo csere úgy tűnik visszafelé sül el, a Kaká távozásával keletkezett űr pedig túl nagy falat egy formán kívüli Ronaldinho számára. Az egyetlen pozitívum Klaas Jan Huntelaar leigazolása, aki az Ajaxban igazolta, istenáldotta tehetség, de a Real Madridban fél év alatt többet koptatta a kispadot mint addig egész pályafutása során. A hétvégi Livorno elleni, első piros-feketében játszott bajnokiján nem is mozgott valami bíztatóan, kérdés mikor sikerül végre visszanyernie erőnlétét. A csapatnál Bonera, Gattuso és Abbiati sérülése szintén fejtörést okozhat Leonardo számára, de a Bajnokok Ligája légköre erőt adhat – hiszen az egy év kihagyás után visszatért lombardok felségterülete az utóbbi években az eredmények alapján egyértelműen a legrangosabb európai kupasorozat.

A Marseille-nél Garry Bocali és Bakari Koné nem lehet a Vélodrome gyepén, Didier Deschampot viszont nem kell félteni, ha valaki, akkor az évekig a Juventust szolgáló egykori középpályás ismeri az olasz futballt, a Monaco trénereként pedig azt is bizonyította: egy relatíve gyengébb képességű csapatból is ki tudja hozni a maximumot – vagy még annál is többet. A pillanatnyi forma mellettük szól, a statisztika azonban nem, már ami az első játéknapok Milan-mérkőzéseit illeti. Az olaszok legutóbbi nyolc debütálásukból hetet megnyertek, egyet döntetlenre adtak, legutóbbi vereségük még 1996-ból datálódik, amikor a Porto tudott 3-2-es győzelemmel távozni a San Siroból. Ha viszont a franciaországi fellépéseit vesszük számba, közel sem ilyen sikeresek: legutóbbi öt próbálkozásából egyszer sem került ki győztesen, mindössze két gólt szerezve persze ez cseppet sem meglepő.

Az első forduló programja:

Kedd:

A csoport: Juventus – Bordeaux, Maccabi – Bayern. B csoport: Wolfsburg – CSZKA, Besiktas – Manchester United. C csoport: Marseille – Milan, Zürich – Real Madrid. D csoport: Chelsea – Porto, Atlético Madrid – APOEL Nicosia.

Szerda:

E csoport: Liverpool – Debrecen, Lyon – Fiorentina. F csoport: Internazionale – Barcelona, Dinamo Kijev – Rubin Kazany. G csoport: Sevilla – Unirea Urziceni, Stuttgart – Rangers. H csoport: Standard Liége – Arsenal, Olympiakosz – AZ Alkmaar.

Vajon mikor jut el magyar csapat újra a BL csoportköréig? –tették fel egyre többen magunknak a költői kérdést, midőn a Ferencváros bravúrját követő néhány évben szépen fokozatosan ráébredtek arra, a mi kis magyar focink a határ túloldalán fabatkát sem ér (igaz, határon innen sem, de ez most más lapra tartozik). Sokakban a fenti kérdés is átfogalmazódott már – eljut-e egyáltalán kezdetűvé…

Sajnos nincs mit csodálkozni. Midőn már a harmadik selejtezőkör elérése is nehézséget okoz, eljutottunk oda, hogy nem is igazán figyeljük, kit rendel a sors a magyar bajnok útjába. Rabotnicski? Netán Fenerbahce? Olyan mindegy.

Persze egy nagyágyú elleni kudarcot könnyebben megemésztenek a szurkolók, ráadásul a magas bevétel is garantált, úgyhogy ha választani lehetne, a honi klubvezetők egész biztos utóbbira szavaznának.

Ám ez az út mostantól járhatatlan. Michel Platini UEFA-elnök elintézte, hogy végre ne a kiskaput használjuk, helyette ajtóstul rontsunk a házba. Új kvalifikációs rendszere kisebb küszöböt, nagyobb esélyt, de az eddigieknél jóval fájdalmasabb pofára esést kínál.

Az első lépcsőfok a svéd bajnok, aztán jöhet a lengyel, cseh vagy osztrák. Három kemény párharc, hajtás, gürizés, küzdelem.

Nincs mese.

Félelemre azonban semmi ok. A Kalmar nem nagy ellenfél, nevének hallatán hamarabb eszünkbe jut Szabó Magda regényhőse, mint akár csak egyetlen futballistájának neve is. És itt most vonatkoztassunk el az Elm fivérektől, ugyanis ők is csak a sorsolás utáni „ismerkedés” során kerültek látókörbe.

Nem vitás, a svédek ugyanígy gondolkodnak. És végtére is igazuk van. A magyar hajlamos a múltban élni, holott a jelen sokkal elszomorítóbb. Vaduz, MIKA Asztarak és RIPO Minszk egyaránt győzni jön Magyarországra, Svédország legjobbja miért ne tenné – a párharc kiemeltjeként. De nekünk, a Lokinak talán épp ez válik előnyére. Mert tudjuk, megtanultuk, a saját bőrünkön tapasztaltuk: Magyarországnak, Debrecennek van olyan csapata, amelyik képes kiejteni a skandinávokat (ezt két éve fényesen bizonyította), de csúfosan leszerepelni is holmi lesajnált macedónok ellen (ezt pedig három éve…). És számtalan szurkolója, mely sikertől vagy kudarctól függően ugyanígy képes isteníteni vagy földbe döngölni „szeretett” futballcsapatát.

Svédországban sincs ez másként. Pusztán a szerepek megítélése változott. Ezúttal ők a Loki, mi a Rabotnicski. Ez azonban csalóka, pont mint három esztendeje. Azt hiszem nem kell még egyszer felidéznem az akkori párharc végeredményét. Vagy igen?

Bár a római Stadio Olimpicóban rendezett döntő óta alig telt el néhány hét, a június 22-i nyoni sorsolással gyakorlatilag máris kezdetét veszi a legrangosabb európai kupasorozat következő szezonja. A 2009/10-es kiírásban ráadásul újabb változások lépnek életbe, amelyeket az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) és elnöke, Michel Platini a topligák és Európa alacsonyabban rangsorolt bajnokságai között tátongó szakadék megszüntetése érdekében vezetett be. 

A Bajnokok Ligája idei reformjának főbb pontjai a selejtezők lebonyolítási rendjét érinti, a főtábla és a további küzdelmek lényegében változatlanok maradnak. Ami újdonság, hogy a nyolcaddöntőket mostantól egy teljes hónapig bonyolítják, azaz az eddigi heti négy mérkőzéssel ellentétben hetente két mérkőzést rendeznek, valamint a hagyományosan szerdán sorra kerülő finálé szombat estére tevődik át.

A kvalifikációt viszont alaposan megbolygatták az illetékesek. Európa 13 legerősebb bajnoksága automatikus helyet kap a 32-es főtáblán: az első három helyezett (jelenleg Anglia, Spanyolország és Olaszország) hármat, a 4-6. helyezettek (Franciaország, Németország és Oroszország) kettőt, a többiek (Románia, Portugália, Hollandia, Skócia, Törökország, Ukrajna, Belgium) egyet-egyet. Összesen tehát 22 együttes jut alanyi jogon a csoportkörbe – eddig ez a szám 16 volt. A selejtezős helyek megkurtítása elviekben még nehezebb kvalifikációt vizionálna, ha az UEFA nem határozta volna meg szigorúan a szabadon maradt helyek betöltésének lehetőségét. Megtette, így a selejtezőben részt vevő csapatokat két ágra osztotta: a sorozatban való indulásra bajnokként, illetve nem bajnokként jogot szerzők ágára, öt-öt helyet biztosítva a 14-53. helyezett pontvadászatok bajnokcsapatainak és az első 15 ország helyezettjeinek (a 14. Görögország és a 15. Csehország mindkét indulójának selejteznie kell). Ez azt jelenti, hogy bajnokcsapatok nem kerülhetnek össze nem bajnokcsapatokkal, az idei sorozat főtábláján pedig 18 aranyérmes gárda kezdheti meg a küzdelmeket.

A kevesebb selejtezős hely több selejtezős mérkőzést von maga után, a topligás helyezettek kivételével mindenkinek legalább két párharcon kell keresztülverekednie magát, a magyar bajnok DVSC-nek hárman. Mindezért „cserébe” nem jöhet szembe a Celtic, a Manchester United vagy éppen a Fenerbahce – „csak a szerb, osztrák vagy mondjuk a lengyel bajnokcsapat, hogy a legkeményebb lehetséges ellenfeleket említsük. Hasonló erősségűből viszont akár három is, lévén a Debrecen már az első fellépésén sem tartozik a kiemeltek közé – ellentétben a finn, a litván vagy az izlandi bajnokkal. Egy-két bravúros eredmény – és az ezzel növekvő UEFA-koefficiens – viszont nagyban hozzájárulhat a csoportkörbe vezető út jövőbeli könnyedebbé tételéhez. Az pedig további motiváló tényező, hogy a harmadik ellenfél elérése az új szabályoknak és a megemelt finanszírozási rendszernek köszönhetően 2,1 millió eurót és Európa Liga csoportkört ér. De ha csak egy körön jut túl, már akkor is az Európa Liga playoffjában találhatja magát.

Az alábbiakban közöljük, hogy az új kvalifikációs rendszer szerint ki honnan indul és kinek milyen út vezet a csoportküzdelmek eléréséhez:

Csoportkör:

1-3. helyezett (1. ENG, 2. ESP, 3. ITA)

1-2. helyezett (4. FRA, 5. GER, 6. RUS)

1. helyezett (7. ROM, 8. POR, 9. NED, 10. SCO, 11. TUR, 12. UKR, 13. BEL)

Selejtező, playoff:

Bajnokok ága: -

Nem bajnokok ága:

4. helyezett (1. ENG, 2. ESP, 3. ITA)

3. helyezett (4. FRA, 5. GER)

Selejtező, 3. kör:

Bajnokok ága:

1. helyezett (14. GRE, 15. CZE, 16. SUI)

Nem bajnokok ága:

3. helyezett (6. RUS)

2. helyezett (7. ROM, 8. POR, 9. NED, 10. SCO, 11. TUR, 12. UKR, 13. BEL, 14. GRE, 15. CZE)

Selejtező, 2. kör:

Bajnokok ága:

1. helyezett (17. BUL, 18. NOR, 19. DEN, 20. AUT, 21. SRB, 22. ISR, 23. SWE, 24. SVK, 25. POL, 26. HUN, 27. CRO, 28. CYP, 29. SLO, 30. FIN, 31. LAT, 32. BIH, 33. LTU, 34. MDA, 35. IRL, 36. MAC, 37. ISL, 38. GEO, 40. BLR, 41. EST, 42. AZE, 43. ALB, 44. ARM, 45. KAZ, 46. NIR, 47. WAL, 48. FAR, 49. LUX)*

Nem bajnokok ága: -

Selejtező, 1. kör:

Bajnokok ága:

1. helyezett (50. MLT, 51. MON, 52. AND, 53. SNM)

Nem bajnokok ága: -

* Mivel a 39. helyen rangsorolt Lichtensteinben nem rendeznek bajnokságot, lichtensteini csapat nem indul a Bajnokok Ligájában.

** Bajnokok csak bajnokokkal, illetve bajnoki helyezettek csak más országok bajnoki helyezettjeivel találkozhatnak.

Az álomdöntőként beharangozott Barcelona – Manchester United mérkőzés ugyan némileg elmaradt a várakozásoktól, ám a katalán drukkerek ezt valószínűleg egy cseppet sem bánják. A gránátvörös-kékek magabiztos játékkal múlták felül a címvédőt, megszerezve a klub történetének harmadik BL-, és egyben idei harmadik trófeáját. A bajnokság, a kupa és a Bajnokok Ligája egy idényen belüli elhódítása legutóbb szintén a mostani ellenfélnek sikerült, még 1999-ben.

Rómában minden jel arra mutatott, hogy látványos döntőre van kilátás. Ezt egyrészt a barcelonai támadósor fantasztikus formájára, másrészt a kényszer szülte, amolyan összetrombitált védelmére tekintettel joggal várhatta szurkoló és újságíró – de még maguk a résztvevők is. Daniel Alves, Éric Abidal és Rafael Márquez távollétében Joseph Guardiola a már az elődöntőben is helytálló Gerard Piqué, Yaya Touré párost szerepeltette a védelem tengelyében, míg jobb oldalra Puyolt, balszélre Sylvinhót állította. Kollégája, Sir Alex Ferguson ennek megfelelően elől próbált váratlant húzni: Cristiano Ronaldót középre tolta, a portugál zsenit pedig balról Wayne Rooney, jobbról Park Dzsi Szung segítette a támadásszövésben.

A két vérbeli befejező csatárát egyaránt a kispadon jegelő skót menedzser nem hiába tartozik az öreg kontinens legjobb edzői közé. Váratlan döntését jószerével megkérdőjelezni sem volt idő, máris a gólvonal elől kellett mentenie Piquének. A Manchester az ilyenkor gyakori ismerkedést átugorva (végülis eléggé ismerik már egymást a felek, a döntő légköréről nem is beszélve…) tovább folytatta attakkját, mégpedig annyira meggyőzően, hogy a Barcelona eddigi játékát csodáló Európa hirtelenjében azt hihette, a felek fordított mezben léptek pályára. A felezővonalat gyakorlatilag átlépni sem tudó katalánok tíz perc elteltével jutottak el először az angolok kapujáig, ekkor azonban olyan esemény történt, ami az egész mérkőzés további alakulását – sőt, a végeredményt is – meghatározta. Iniesta ugratta ki a jobb oldalon Eto’ót, aki látszólag ártatlan szituációban rávezette a labdát Vidicsre, majd egy csellel úgy elküldte, mintha nem is a Premier League legjobb védője, hanem egy amatőr liga közepes szintű hátvédje állt volna vele szemben. Az eset Van der Sart is jócskán meglephette, a rövidre érkező lövés ugyanis olyan természetességgel talált utat a hálóba, akár egy üres kapuba.

A gól derült égből villámcsapásként érte a manchesterieket, játékosaik percekig csak keresték önmagukat – és ha őszinték akarunk lenni, talán még azóta is keresik. Az addig oly masszív védelem, labdabiztos középpálya, lendületes támadósor immáron nem őket, hanem a Barcelonát jellemezte. Xavi és Iniesta jobbnál jobb labdákkal tömte a gólig szinte észrevehetetlen Messi, Henry, Eto’o támadótriót, akiknek csillogása szempillantás alatt elhomályosította a Cristiano Ronaldo vezette angolokat. A „toldozott” védelem szintén remekül működött, Ferguson csapatának bénultsága pedig olykor még a támadásokhoz való felzárkózást is lehetővé tette.

A szünetben Anderson helyére Carlos Tévez állt be, mégis a Barcelona növelhette volna előnyét, ha Henry nem szórakozza el ajtó-ablak ziccerét. Az 53. percben Xavi szabadrúgását követően ismét a fejükhöz kaphattak a szurkolók – kik ezért, kik azért. Emitt a kapufát átkozván, amott a fejüket fájlalván. Sir Alex Ferguson minden mindegy alapon beküldte utolsó bevethető csatárát, négyre növelve támadói számát, Dimitar Berbatov csatasorba állításával azonban nem a támadások erősítését, hanem a középpálya még ingatagabbá tételét érte el. Négy perccel a csere után egyenlítés helyett tovább nőtt a hátrány, amiről mindent elmond, hogy a mindössze 169 centiméter magas Lionel Messi fejjel szerezte.

A tizedik percben bekövetkezett kihagyás miatt a Manchester United nem csupán a mérkőzést és a Bajnokok Ligája serleget veszítette el: 25 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatának mondott búcsút, valamint a BL-ben eddig még páratlan címvédésnek, Sir Alex Ferguson hetedik európai trófeájának (amivel a legeredményesebb edzővé avanzsált volna ebben a tekintetben) és vélhetően Cristiano Ronaldo újabb Aranylabdájának.

 FC Barcelona - Manchester United 2-0 (1-0)

Róma, Stadio Olimpico

Vezette: Busacca (svájci)

Barcelona: Victor Valdés - Puyol, Piqué, Touré, Sylvinho - Xavi, Busquets, Iniesta (Rodriguez, 92.) - Messi, Eto'o, Henry (Keita, 72.)

Manchester United: Van der Sar - O'Shea, Ferdinand, Vidic, Evra - Anderson (Tévez, 46.), Carrick, Giggs (Scholes, 75.) – Park (Berbatov, 66.), Rooney – C. Ronaldo

Gól: Eto'o (10.), Messi (70.)

Sárga lap: Piqué (16.), illetve Ronaldo (78.), Scholes (81.), Vidic (93.)

Ma este végre sor kerül az álomdöntőként aposztrofált Manchester United - Barcelona BL-fináléra. Ahogy teltek a napok, úgy számoltunk mi is vissza, ma pedig kísérletet teszünk arra, hogy megjósoljuk a végső győztest. Ezen a szinten nüansznyi különbségek dönthetnek, így hát számbavettünk a leginkább döntő jelentőséggel bíró szempontokat, és győztest hirdettünk. Természetesen a pályán elért eredmény a mérvadó, de hogy ki nyerne a zöldasztalnál, most kiderül. 

Még - avagy már csak - hármat kell aludni az álomdöntőként aposztrofált Manchester United - Barcelona BL-fináléig. Ahogy pörögnek a napok, úgy számolunk mi is vissza, egy-egy poszt erejéig pedig segítünk ráhangolódni a várva várt mérkőzésre. A Barcelona döntőig vezető útja után ezúttal a címvédő menetelésének állomásait vesszük sorra.

Még - avagy már csak - kettőt kell aludni az álomdöntőként aposztrofált Manchester United - Barcelona BL-fináléig. Ahogy pörögnek a napok, úgy számolunk mi is vissza, egy-egy poszt erejéig pedig segítünk ráhangolódni a várva várt mérkőzésre. "Minden út Rómába vezet" - tartja a mondás, ám ezúttal ez csak kettőről volt elmondható. Pedig a Barcelonáé a selejtezőből indult.

Még - avagy már csak - hármat kell aludni az álomdöntőként aposztrofált Manchester United - Barcelona BL-fináléig. Ahogy pörögnek a napok, úgy számolunk mi is vissza, egy-egy poszt erejéig pedig segítünk ráhangolódni a várva várt mérkőzésre. A helyszín, a római Stadio Olimpico bemutatásával folytatjuk sorozatunkat.

Még - avagy már csak - négyet kell aludni az álomdöntőként aposztrofált Manchester United - Barcelona BL-fináléig. Ahogy pörögnek a napok, úgy számolunk mi is vissza, egy-egy poszt erejéig pedig segítünk ráhangolódni a várva várt mérkőzésre. Ezúttal a két döntős résztvevő eddigi párharcait elevenítjük fel. 

Még - avagy már csak - ötöt kell aludni az álomdöntőként aposztrofált Manchester United - Barcelona BL-fináléig. Ahogy pörögnek a napok, úgy számolunk mi is vissza, egy-egy poszt erejéig pedig segítünk ráhangolódni a várva várt mérkőzésre. Elsőként néhány érdekességgel a számok világából. Tudta-e, hogy...?

A világért se akarjuk óva inteni a bíró sporikat a Chelsea és a Barcelona egymás elleni párharcaitól, de úgy tűnik, van valamiféle megmagyarázhatatlan, játékvezetőkre bénítólag ható láthatatlan erő, mely egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy említett két csapat összecsapása ne a hajmeresztő bírói tévedésekről, botrányokról, fenyegetésekről, alattomos belépőkről, vádakról és nyomdafestéket nem tűrő szócsatákról szóljon. A sajtó sajnálatos – ám cseppet sem meglepő – módon ezúttal is a fantasztikus párosítás utóéletétől hangos.

Bevallom, kissé elmosolyodtam, mikor a Story TV nevét is bedobták a Bajnokok Ligája közvetítési jogainak értékesítése kapcsán. Na nem azért, mintha nem venném komolyan a szándékait, csak épp elképzeltem milyen lenne, ha férfiak százezrei kapcsolnának este nyolckor az eredetileg sztárpletykákra épülő televíziós csatornára, hogy a délutáni mexikói szappanopera-maraton után, a Dallas és a Vészhelyzet közé ékelődve megnézhessék az egyik aznapi, legizgalmasabbnak vélt Bajnokok Ligája összecsapást.

Eldőlt, hogy a májusi döntőt követően is láthatnak BL-mérkőzéseket a magyar televíziónézők. Ezt Várdy Zoltán, a TV2 vezérigazgatója egy múlt heti sajtótájékoztató keretein belül jelentette be.

Szoros eredményeket hozott a Bajnokok Ligája elődöntőinek első felvonása, a Barcelona – Chelsea összecsapás gól nélküli döntetlennel, míg a Manchester United – Arsenal mérkőzés egygólos hazai győzelemmel ért véget.
 

Huszonegyszeres német bajnok, tizennégyszeress német kupagyőztes, hétszeres német Ligakupa-győztes, háromszoros német szuperkupa-győztes, négyszeres BEK/BL-győztes, kétszeres Világkupa-győztes, KEK-győztes, UEFA-kupa győztes. Egy ilyen titulusokkal és ilyen múlttal rendelkező gárda esetében joggal várható el, hogy még a mostanság oly félelmetes Barcelona otthonából is a továbbjutás esélyének életben tartásával térjen haza. Legalább.

Kezdjük ott, hogy az ima meghallgattatott. És éppen ezért ne legyünk telhetetlenek, mégha egy Barca – Bayern rangadónál többet is kaphattunk volna.

Viszont. Akárhogy is azt zengi a sajtó, hogy unalomig elcsépelt párosításokat, visszavágókat láthatunk csak az idei negyeddöntőkben, azért mondjuk ki: ma este is magasabb pulzussal és egyfajta természetes izgalommal készülhetünk az első két negyeddöntő remélhetőleg a fentiekre alaposan rácáfoló és pattanásig feszült, kiélezett perceire. Mert mégiscsak van valami varázsa a mai összecsapásoknak is, ha másért nem, hát éppen azért, mert az MU játékosait – főleg azokat, akik anno pályára léptek – vélhetően a múltban szerzett sérelmek és a szurkolók kiengesztelése egyaránt tüzelni fogja – természetesen a továbbjutás kiharcolása mellett. És bár ilyen szinten nincs gyenge csapat, valljuk be, a Portonak már nem Mourinho a vezetőedzője, ráadásul annak sincs túl sok esélye, hogy ugyanabban a mederben folynak majd az események, mint ama bizonyos – nem is oly távoli – esztendőben. Legalábbis a United erre fog törekedni. Ez pedig csak jót jelenthet.

A másik pályára lépő angol alakulat, az Arsenal szintén megtorpedózta már a spanyolok sárga tengeralattjáróját, a Villarreal-t, mégpedig két éve, és annak ellenére, hogy nincs Lehmann, aki kifogja, és Riquelme, aki kihagyja a sorsdöntő büntetőt az utolsó percben, vélhetően nem ilyen drámaian ér véget idei párviadaluk. A semleges szurkolók védelme érdekében: ne legyen igazam.

Aki lemaradt volna a múltról:

A Liverpool – Chelsea meccsről csak azért nem linkelek, mert az elmúlt években megszaporodó találkozásaikból egész estés mozi is kerekedhetne, a Barca – Bayern pedig ennek épp ellentettje: mindössze az 1998/99-es idény csoportkörében futottak össze a BEK/BL-ben.

Az első mérkőzések lélektelen játéka és góltalansága miatt hőbörgő szurkolókat – köztük engem is – a visszavágókkal alaposan sikerült lehűteni, és egy-két kivételtől (elsősorban a Sporting) eltekintve mindegyik résztvevő csattanós választ adott arra a csalódottakban már motoszkáló kérdésre:vajon tényleg ez lenne a világ legerősebb klubcsapatainak vetélkedése?